Lovak nélkül lehet élni, de nem érdemes!

Sziasztok!

A /felhasználó/nevem Norina, 17 éves vagyok. Egy kis városban élek a családommal és két állatkámmal: Nut-Elloval /nyuszi/ és Virslivel /cica/. Imádom a lovakat, jómagam 5 éve lovagolok, és álmom, hogy díjlovas lehessek. Persze, mint a lórajongók általában, nagyon szeretnék saját lovat.

 Most pedig néhány dolog rólam; Aki ismer, az tudja, aki nem ismer, ismerjen meg! 

Me:

• becenév: Norina, Nóri,
• horoszkóp: halak, 

My favourites:

• kaja: rizs, minden, ami VEGA, pizza, lasagne, ham/sajt/burger,

   

   

   

•  

• itó: tea, ice tea, víz, szörpök,

• könyv: C.S.Lewis: Narnia krónikái 7 kötet, Szabó Magda: Abigél, L.M. Montgomery: Emily-sorozat, Homérosz: Odüsszeia, Hésziodosz: Az istenek születése, Munkák és napok, Falus Róbert: Az antik világ irodalmai, Kertész Erzsébet: Teleki Blanka, Szendrey Júlia,

• film: Narnia: Az oroszlán, a boszorkány és a ruhássszekrény; Narnia: Caspian herceg, A Hajnalvándor útja; Harry Potter-sorozat; Pompei; Ausztrália; Kanyaron túl, Conan - A barbár /2011./,

  Narnia 2.

  Narnia 1.

Ausztrália 

Harry Potter  

• sorozat: Bostoni halottkémek /Crossing Jordan/,

BH  

• zene: country, komolyzene,

• énekes/nő/, zeneszerző: Shania Twain, Jill Hennessy, Keresztes Ildikó, Vivaldi,

Shania  

• zenekar: Nox, Ghymes,

Nox 

Ghymes  

• színész/nő/: Ben Barnes, Jill Hennessy,

Ben  

• földrész: Európa, Amerika, Ausztrália,

• ország: Magyarország,

/ 

• szín: kék, néha a fekete, amúgy hangulatfüggő,

• sziget: Madeira,

• város/falu: Gödöllő, Bozsok, Kőszeg, Debrecen, Funchal, Boston,

• virág/nővény: nefelejcs, rózsaszín és vörös rózsa, kövirózsa, kaktusz,

Nefelejcs  

 vörös rózsa

rózsaszín rózsa  

  kövirózsa

kaktusz

• állat: ló, oroszlán, cica,

• lófajta: fríz ló, nóri ló, haflingi, musztáng, morgan, azték ló,

Fríz  

Nóri  

 Haflingi

 Musztáng

 Morgan

 Azték

• lószín: fekete,

Fekete fríz  

• kedvenc lovak nevei: Sipos, Szikra,

• szereplőim filmekből, sorozatokból /akiktől ellesnék néhány tulajdonságot/: Dr. Jordan Cavanaugh /from Crossing Jordan/,  Caspian harceg /from Narnia: Prince Caspian/, Aslan /from Narnia/, Rikki Chadwick /H2O/,

Jordan  

Caspian 

Rikki  

Aslan

• híres ember/ek/: Ady Endre, Tóth Árpád, Dsida Jenő, Sissy, Süpek Ottó,

  Ady Endre  

   

   

    Sissy

Dsida Jenő  

Tóth Árpád

• Süpek Ottó
•  
•  
•  
•  
•  
• leggyakoribb hangulatom: 

de néha ilyen: 

Most pedig muszáj leírnom 1 történetet, ami úgy kikívánkozik belőlem!:  

Nyolcadikos vagyok, és a suliban szokás, hogy évvégi hangversenyt rendezünk, ahol minden kórus énekel néhány dalt, és a 8. A -sok elbúcsúznak az iskolától, a tanároktól és köszönetet mondanak a szüleiknek kitartó és olykor fáradságos munkájukért. Nos, ez a hangverseny május 29-én volt. Előtte való nap a főpróbán végigsírtuk az éneklést. Mindenki meghatódott, da hát lássuk be, furcsa érzés volt utoljára ott állni a főpróbán. Két nagyon szép dalt énekelünk búcsúzásképp, a Titaic betétdalát és a Grease-ből a We Go Together-t magyarul.

Aztán másnap elérkezett általános iskolás életünk utolsó évzáró hangversenye. Délelőtt a suliban elmaradt a 6., az utcsó óránk /köszönet drága tanárnőnknek /, hogy hazamehessünk készülődni. Este aztán felöltöztünk ünneplőbe, és elmentünk az egyetemre, ennek aulájában tartottuk a koncertet.

Anyukám és a nagymama később jöttek, így én egyedül ballagtam fel az egyetem hosszú lépcsősorán. Fent a kapunál megálltam, és letekintettem a mélységre, az aljába vezető milliónyi apró lépcsőfokra, a kora délutáni szél az arcomba csapott, kisimítva belőle minden rakoncátlan barna hajszálat. A lebukó Nap varázslatos fénnyel vonta be a "piramisomat", és arra gondoltam: "Vége!". Hiszen, mint Erkeles diák, utoljára állok itt a távolban derengő narancsos felhőket csodálva az egyetem főbejáratánál. És utoljára fogok kiállni énekelni az egész iskola elé az osztállyal. A 8.a.-val. Azért nehéz elképzelni rólunk, hogy nemrég még kis ötödikesek voltunk, sőt valamikor régen elsősök is.

Éppen időben érkeztem, lepakoltam, és már rohantunk is az aulába beénekelni, és, hogy a színpad mögötti helyen felállított asztalokra lerakjuk a színes pólónkat. Megbeszéltük ugyanis, hogy mikor énekeltünk a 7.a.-val, lerohanunk, felvesszük a színes pólót, úgy megyünk vissza a színpadra, és a Grease-számnál felkötjük a fehér pólót, hogy valamivel vidámabb legyen a hangulat. Vakmerő elhatározásnak tűnt!  Azután visszamentünk a pihenőterembe. Egy külön folyosó volt elkeríve a szereplőknek. Az volt a vicces, hogy éppen akkor vizsgák voltak az egyetemen, a sok gyerek /1.-től 8.-ig/ meg ott ordibált a folyosón . Néhányan az osztályfőnökünk kíséretében kimentek a hátsó bejáraton az udvarra levegőzni, de én inkább belekukkantottam a műsorba, ami már tartott.

Később visszarohantam a pihenőnek fenntartott előadóterembe, még egyszer beénekeltünk, és kivonultunk a folyosóra, immár bordó, violinkulcsos nyakkendőben és teljes csöndben. Azért jó volt újra érezni azt a kellemes feszültséget, amit minden évben érzünk ezen a hangversenyen. Mindenki elmondta a szokásos "Nem akarok kimenni!" című mondókáját a mellette állónak, de nem volt sok időnk gondolkodni, mert már vonultunk is ki a színpadra mi, a 7.a. és 8.a., és elénekeltük a dalainkat. Utána levonultunk, és a 8.a. villámsebességgel berohant a színpad mögé. Amíg az elénk bevezényelt Tücsökzenekar játszott, mi gyorsan le az inget, fel a pólót, fel az inget, és már álltunk is a színpad oldalánál, szereplésre készen. Már volt időnk megszokni ezt a rohanást az évek során!  A Tücsökzenekar után kimentünk. A 7.a.-sok a színpad másik oldaláról jöttek föl, és megálltunk egymással szemben. Már nem emlékszem, hogy előbb mondták-e a búcsúztató szöveget, vagy előbb énekelték-e el Zorán apáról szóló dalát, de nagyon szép műsoruk volt. Átadták nekünk a vörös rózsát, és levonultak.

Most mi álltunk ki a színpad peremére. Már az apukás dal alatt sokan sírtak, ezért a Titanic kissé halkan csendült fel, de annál meghatóbb volt, ezt főleg a nézőtéren síró anyukák mutatták. Szerencsére én az altban, a fiúk között álltam, akik még csak nem is gondoltak sírásra, ezért nagy nehezen kitartottam.

A Titanic eléneklése után elmondták a búcsúzó szöveget, és egy másik rózsával a kezünkben lesiettünk a szüleinkhez. Megható pillanat volt.

Aztán már menni kellett vissza a színpadra, és kezdődött a buli az Együtt a bandával. Szerintem mindenki nagyon élvezte!!!!!!!!

Tánc közben persze eszembe jutottak a táncpróbáink, az, hogy milyen vidám volt a hangulat, és hogy az elején mennyit bénáztunk. Most meg tessék: még a forgást sem rontottuk el! 

Összefoglalva a lényeget: fantasztikusan sikerült az évvégi hangversenyünk!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!  Hiányozni fog az osztályom!

Puszi mindenkinek:

Norina

2009. június 11.  

Források: a Naplóm

Ez a kép a ballagáson készült.

Én country stílusban.