Lovak nélkül lehet élni, de nem érdemes!

Magyar Huszárok

A könnyűlovas magyar katonákat nevezik huszároknak közel 500 éve. Az elnevezés valószínűleg az orosz corsaro /jelentése: vágtató, futár/ szóból ered, mellyel talán a 14. században, Itáliában nagy számmal zsoldosként szolgáló könnyűlovas magyar katonákat illették. A huszár alakja a 15. századi forrásokban jelenik meg, mint páncél nélküli, legfeljebb sisakkal ellátott, lándzsás, pajzsos, lovas vitéz.

A huszárság hőskora a 16-17. századra, a török elleni harcok idejére tehető. Európában a 7 éves háború, majd a napóleoni hadjáratok alatt szerzett hírnevet.

A huszárok egyenruhája, fegyverzete a 18. században az európai országokban is elterjedt, elnevezését is átvették.

Az 1848-49-es szabadságharc csatáiban kiemelkedő bátorságukról ismét tanúbizonyságot tettek. Az első világháború lovasrohamaiban vitézül harcoltak, még a második világháborúban is szembeszálltak a modern fegyverekkel és tankokkal.